A TEA LEGENDÁJA

Kína

A kínai legenda szerint a teát Shen-Nung császár fedezte fel méghozzá véletlenül hozzávetőlegesen Krisztus előtt 3000 évvel a következő módon: egyszer a császár tábort vert kíséretével egy nagy fa árnyékában, megrakták a tüzet és feltettek egy edény vizet forrni. A tűz melege a fa hosszú ágán lévő leveleket kiszárította, majd hirtelen heves szél támadt, ami néhány levelet belefújt a forrásban lévő, vízzel teli edénybe. A víz aranyszínűvé vált, és finom illatot kezdett árasztani. A császár megkóstolta ezt a nedűt, aminek ízétől és illatától el volt ragadtatva. Miután a császár észrevette az ital frissítő és élénkítő hatását, így kiáltott fel: "T'sa". Vagyis isteni. Innen jött a kínai tea „cha” elnevezése is, amit a mai napig ebben a formában használnak.

India

Az indiai legenda úgy tartja, hogy Krisztus születése után 500 évvel Fakir Dharma fogadalmat tett, miszerint nem fogja álomra hajtani a fejét egészen 7 évig. 5 évnyi mentális ébrenlét után azonban úgy tűnt, nem tudja felvenni a harcot az alvás utáni sóvársággal. Tudván, hogy nem tudja betartani fogadalmát, teljes kétségbeesésében megragadta a táborában lévő egyik fa néhány ágát, szájába vett néhány levelet, majd elrágya azokat. Hirtelen tapasztalni kezdte a levelek frissítő és élénkítő hatását, így fáradtsága szertefoszlott. Így végül ébren maradt és eleget tudott tenni fogadalmának.

Japán

A japánoknak is megvan a saját legendájuk a tea felfedezésével kapcsolatban. Egyszer egy bűnbánó ígértett tett, hogy 7 évig meditálni fog vezeklésképp bűneiért. Megfogadta, hogy nem alszik 7 éven keresztül. Egy éjszaka azonban elaludt megszegve ezzel ígéretét. Miután másnap reggel felébredt, úgy feldühödött saját kudarcán, hogy levágta szemhéját és földhöz vágta. Ahogy szemhéjai hozzáértek a talajhoz, gyökeret vertek, melyből hamar bokor nőtt ki. Látván a csodát, a bűnbánó nyomban készített magának egy italt a növény leveleiből. Az emberek csodájára jártak a fának és követvén a bűnbánót ők is italt készítettek a levelekből. A nedű frissítő és élénkítő hatása egy csapásra elterjedt szerte a térségben. A varázslatos íz és illat elegendő okot szolgáltatott ahhoz, hogy azt gondolják, az ital „isteni, ember feletti”. A japán nyelvben amúgy a mai napig ugyanazt a szót használják a szemhéj és a tea megnevezésére.


No more pages to load